12/Nov

Az est fénye

Álmomban újra kislány voltam,
Álmomban csak a jóval foglalkoztam.
Képzeletem nem szabott határt,
Egy volt velem az egész  világ.

Szívárvány szőtte vágyaimat,
Valóra váltotta az álmaimat.
Semmi nem volt tiltott,
Minden velem izzott.

Kiket már elvesztettem,
újra velük lehettem.
Fogták a kezem,
nagy szeretetben.

Ágyam volt a felhő,
Égi létrán libegő.
Éreztem ,most minden szép,
Csodálatos a csukott kép.

Most nem zavart a külvilág,
nem hallottam a rút szavát.
Éden volt az éjszaka,
Lelkem édes mámora.

Nem akartam ébredni,
A felhőmet elhagyni.
A groteszk élet várt maga,
A bűnös világ démona.

Szegénység és a mindennapi robot,
Orroban már éreztem- e hitvány szagot.
Szívemben zakatolt a félhomály rugója,
Akartam,hogy az est ne érjen véget-soha!

Álmomban újra kislány voltam,
Gond,baj nélkül -boldogan.
Éreztem ébredek,
mi szép volt,újra sivár lett......