|
Memento mori
Éj sötétjén szobádba osont a halál,
Ágyad végénél fejfaként megállt,
Memento mori
Éj sötétjén szobádba osont a halál,
Ágyad végénél fejfaként megállt,
Melléd feküdt, jéggé dermedt a lepedő,
Másodpercbe zárta magát az idő.
Mézes-mázos szavakat suttogott füledbe,
Hívott, hagyd el tested, menj vele!
A megváltó halál szépségéről mesélt,
Arról, hogy ott fent mindig kék az ég.
S te elhitted. Elhitted hazug szavát,
Hisz ellentmondani már oly gyenge voltál.
Elhitted, tested ismét átjárja az erő,
Betegség helyett új életet ad a teremtő.
Láttad képzeleteddel játszó távoli fény
Magába zár, boldogan megpihenhessél.
Csak egy, csak egy lépést kell megtenned,
Csak egyetlen visszavonhatatlant, csak egyet!
Már érezted, virágos, mézszagú mező hív,
S e csalfa képbe belekábult a beteg szív.
Dobbant egy utolsót, dobbant egy nagyot.
Kiszakadt lélek kísérte a fájdalmas hangot.
Ó te balga! Ó te megfáradt hiszékeny pára!
Átléptél egyedül a másvilágba!?
Nem voltam ott, hogy fogjam a kezed,
Nem tudtam átfesteni a hazug képeket.
Nem voltam ott, elűzzem ágyadtól a halált,
Küzdjek helyetted is, nehogy itt hagyjál.
Egyedül kínzón fáj a megszokás!
Várom, a kapu nem csukódik léptem után.
Fülemben cseng naponta telefonod hangja,
Nyúlok érte, de csak képzeletem hallja.
Ajtón belépve beszólok: Megjöttem!
Néma csend ver visszhangot a kilincsen.
Neked, mond, neked jó ott most fent?
Nekem rossz, nekem fáj itt a szívem.
Hiányzol. Kínzón fáj a megszokás.
Tudom nem jössz vissza soha már!
Eszem tudja, de bensőm szorítja a kín,
Nem hiszi el, társam ezután csak a nincs.
Szerettelek, örökké szeretni foglak,
Akkor is, ha te már messze fent vagy.
Éj sötétjén szobádba osont a halál,
S te vele mentél, örökre itt hagytál.
Magamban próbálom tervezni a jövőt.
Nem megy, minden emlék hozzád köt.
Hányszor mondtam: Mi lenne velem nélküled?
Tréfásan nevettünk, de most a nevetés üres.
Reggel senki nem sorolja, mit kell tennem.
Fel kell írnom, nincs már ki emlékeztessen.
Átlépted a képzeleteddel játszó távoli fényt,
Magába zárt, boldogan megpihenhessél.
Szerettelek, örökké szeretni foglak,
Akkor is, ha te már messze fent vagy.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
