In memoriam

Először csak egy volt a pohár.
Megittad, jól esett,
Jött a következő
S jött még egy.
Bódult önkívületben elveszett
Az út, mely előre vezet.

Nap napra rakódott benned.
Estéből reggel lett,
S reggelbe mosódott az est.
Kábán néztél körbe,
Múltban kutatva
Emlék foszlányát kerested.

Ezerszer fogadtad: Elég!
Nem lesz több ital!
Nem kell a mámor,
A bódult részegség!
Akaratod nem élte meg a mát,
Magába zárta a sokadik pohár.

Tedd le! Ne igyál tovább!
Megittad, jól esett!
Tedd le! Elég az az egy!
Hiába! Torkod égette a vágy,
Szomjad sivataggá tette szád,
S ittál, ittál egyre tovább.

Nemrég magába zárt a föld.
Nedves mocska örök mámor,
Honnan út nincs előre, se hátra.
Nincs pohár se egy, se több.
Itallal átitatott csak az a göröngy
Mely rákoppant koporsódra.

Emlékszel? Egy volt először a pohár.
Most egy sincs, nem kell megálld,
Ne igyál egynél tovább.
Nincs mindent felejtő mámor.
A bódul önkívület is elveszett
És ez az út már sehová nem vezet.