08/Nov

Álom


Az éjszaka katéterként
Siklik végig  torkomon,
Fájdalom, mit nem éreztél,
Keringőzik holtponton.
Elsorvad a hajnal,
Éjjé bomlik elmémben.
Álmodok a furcsa zajjal,
S életeddel, mit elkértem.

Akkor ott voltam, hol még sosem,
Ott, hol szép a rút,
Hol nincs vallás, nincs totem.
Csak sziklafal és kút.
Láttam a változást,
Hogy lesz a sárból vadregény
Pedig csak vascsövön a rozsdát
Markoltam, mint agglegény.

A szemem előtt átváltozott
Pázsittá a bűzös salak,
S ha elengedtem, árván dobott
Újra ott voltam a rozsda alatt.
Megtettem újra,
S megtenném még egyszer.
De nem találok a jó útra,
Tán így szebb volt, mintha látnám ezerszer.

Ágyam ráfeszül a hátamra,
És nem enged kizökkenni még,
Mert bár kormos tüdőm sár-barna,
De az álmom azúrkék.
Melyben szorítottam két kezet,
Melyben rájöttem: Ez tévedés,
Melyből eltűnt már a képzelet,
Melyből melletted gyönyörű az ébredés.


2008. Október 13.