Ébredezés
Hamvas reggelt köszöntött az éj,
S bár még nyirkos volt ablakomon a sötét,
Ég s Föld határán felfeslett a hajnal,
Ébredezés
Hamvas reggelt köszöntött az éj,
S bár még nyirkos volt ablakomon a sötét,
Ég s Föld határán felfeslett a hajnal,
Vöröses betűkké formálódott lassan:
Neked nyújtózkodik a pirkadat!
Hagyd ott dunyhád, kel a Nap!
Bennem csak legyintett a gondolat,
Megmelegítettem másik oldalam.
Befészkelte magát szemembe az álom,
Odabújt, megpihent kispárnámon.
Búcsúcsókját rám csókolta az éjjel.
Aludj még! Elringatlak álommesével!
Jó lett volna hallgatni még e csábos
Hangtalan duruzsoló, simogató álmot,
Mégis kinyitottam résnyire szemem,
Ágyam szélére ültem s a levegő hűs selyem
Lágyságával simult végig testemen,
Gyengéden ébresztgette alvó pihéimet:
Ébredj! Ma egy szebb napra kelsz fel!
Megújulva várja, este majd boldogan temesd el!
|