Kétszer ötvenkettő

Nyár első napja volt akkor is.
Sütött a Nap, vagy esett az eső?
Nem tudom, nem emlékszem, hisz
E cudar létre akkor szült az idő.
Elrepültek az évek,
Épp ma ötvenkettő.

Számvetést csinálhatnék, ha akarnék
Mivé lett a meztelenségből indult élet.
Matematikus vénám egyre ösztökél:
Tedd meg! Közel már az enyészet!
Elrepültek az évek,
Épp ma ötvenkettő.

Nem alkottam nagyot a jövőnek,
Szívemből szóló verseket csupán.
Rímelő sorokba szedtem őket,
Néhány jót és rengeteg ostobát.
Elrepültek az évek,
Épp ma ötvenkettő.

Ha újra kezdhetném, pont így élnék,
Nem görgetném másként év köveit.
Enyém a boldogság, enyém a szenvedés
Kacagnék önfeledten s innám a bánat könnyeit.
Elrepültek az évek,
Épp ma ötvenkettő.

Átrohant felettem az élet. Észre sem vettem,
Gyerekkorom hogyan, mikor öregedett meg.
Találgatom, hány év mérlege billeg felettem.
Bizton csak egyet tudok: nagyon boldog lesz.
Elrepültek az évek,
Épp ma ötvenkettő.

Az igazság úgy kívánja,
A boldog évek száma
Legyen ötvenkettő.