Éttermi ihlet
Cyrano öngúnya megihletet
S versbe szedtem eme álremeket,
Míg oldalamba görcsöt nevettem
Nemrég a Kékrózsa étteremben.
Éttermi ihlet
Cyrano öngúnya megihletet
S versbe szedtem eme álremeket,
Míg oldalamba görcsöt nevettem
Nemrég a Kékrózsa étteremben.
Hasam fogtam, s remegett a hájam,
Arra gondoltam, paródiában,
Melyen nevetünk, bár halál komoly,
A kövérségről vajon hogyan szól.
Sérts meg! r11;mondtam fennen magamnak,
Mert én és én mindig jól megvannak.
Nem tellett el csupán egy pillanat,
S jött a válasz: Kegyed jó nagy darab.
Csodálkozva kérdeztem. - Ez minden?
Többre nem telik skizofrén kincsem?
Mondhattad volna - legyen hatása -
Sértőbben, gúnyból szemembe vágva.
Kövér disznó, csöpögő zsírpacni!
Így már talán lett volna valami,
De mondhattad volna kedveskedve:
Mondja, maga nincs elkeseredve,
Ha egy ajtón be szeretne lépni
Azon helyen ajtót kell cserélni?
Fontoskodva is mondhattad volna
Székelykövet párhuzamba vonva:
Reggel a Napot beárnyékolja
Végtelen szélességű hátsója?
Pajkosan, csintalan incselkedve:
Világ méretű katasztrófa-e,
Ha Kegyed szellent egy nagyot
Elindítva hurrikánt, tornádót?
Csodálkozva méregetve testem:
Nem gondoltam volna életemben
Ily csoda valaha is megeshet,
Meglátom a Mount Everestet!
Aggódva méretem körbe járva:
Mondja, nem fáj, amikor a hája
Remegő jo-jo lesz lépésére,
s felkenődik a járda szélére?
Tiszteletet álnokul megadva:
Gratulálok Kedves, ez mind Maga,
Vagy a szomszédos toronyház ikrét
Hozta utamba a szerencsés vég?
Örvendezve, szemembe nevetve:
A böllér hány hordónyi zsírt nyerne,
S hány tonna tepertőt préselhetne,
Óljában ily nagy disznó röfögne?
Mondhattad volna imígyen nékem
Csak egy mondatig szemtelen énem.
Torkodra fojtottam volna a szót
Megözvegyült volna testes egóm.
|